Kodama

A Fantasy oldal

Az orkot mint démont, illetve az alvilág egy lényét jelentő szót élesztette újjá J. R. R. Tolkien a Középföldéről szóló történeteinek egy fajaként, melyek leggyakrabban a gonosz erők katonáiként szerepelnek. A szó eredete Az ork szó eredetileg a latin orcus szóból származik. Orcus a római mitológiában Pluto, Hadész vagy Dis Pater másik neve volt, a holtak földjének isteneként.  Az óangol mitológiában nagyjából nekik megfelelő teremtmények a manók, illetve koboldok. Tolkien orkjai A humanoid, szárazföldi ork faj Tolkien műve. Írásaiban az orkok emberszabású, az átlag embernél valamivel alacsonyabb, jobbára barlangokban lakó, torz alkatú, karikalábú és hosszú karú, csúf, mocskos és mindenestől gonosz lények. Éjjeli lények: legtöbb fajtájuk a napot nem képes elviselni (de még az erős holdfényt is nehezen). Más értelmes fajták húsát és a döghúst is megeszik, és általában csak pusztítani képesek, alkotni pedig csak gonosz dolgokat (mint fegyverek és egyszerűbb ostromgépek). Bár nem félkegyelműek, de általában buta és szerencsétlen lényekként ábrázolja őket, akik a szavakat tönkreteszik (ez egy olyan nyelvésztől mint Tolkien valódi sértés): a káromkodásokkal teli, obszcén, cinikus és agresszivitásra ösztönző verbális és gesztusnyelvet Tolkien többször is ork-beszédnek titulálja. Az orkoknak több fajtája is van. Törzsi szervezetben élnek, minden törzs a maga külön nyelvjárását beszéli. A vadászaton és gyűjtögetésen kívül általában rablásból élnek, vagy pedig náluknál nagyobb gonosz erőket, urakat és birodalmakat szolgálnak katonaként (a két utóbbi tevékenység persze közel sem zárja ki egymást).  Bár gyűlölik az élet majd minden formáját, szükség esetén képesek együttműködni más fajokkal, még Ilúvatar saját vagy fogadott gyermekeinek gonoszabbjaival is, úgy emberekkel, mint törpökkel; leggyakrabban azonban Morgoth teremtményeivel, a wargokkal  szövetségben tevékenykednek, utóbbiak még azt is megengedik nekik, hogy hátukat megüljék. Foglyaikat nem mindig eszik meg (bár ez is előfordul), sokkal gyakoribb, hogy sötét barlangjaik mélyén rabszolgaként dolgoztatják őket, míg a kegyetlen bánásmódtól, éhezéstől és sötétségtől meg nem halnak. Eredetük ismeretlen, csak annyi biztos, hogy Melkor hozta létre őket. Hogy teremtette-e, az kérdéses, mivel ő gonosszá válásakor gyakorlatilag elveszítette teremtő hatalmát. A tündék azt tartották, hogy az első orkok az elfogott tündék megrontásával, megnyomorításával keletkeztek. A szilmarilok így ír erről:  bölcsei mégis úgy tartják, hogy azokat a quendeket, akik még Utumno eleste előtt Melkor kezébe kerültek, börtönbe vetették ott, s lassú kegyetlenséggel megrontották és rabságba törték; így tenyésztette ki Melkor - a tündék iránti irigységből és ocsmány gúnyból - az orkok förtelmes fajtáját, amelyek aztán a tündék legelszántabb ellenségei lettek. Az orkok fajtái • Hegyi orkok: kis termetűek, a Ködhegység barlangjaiban és Mória bányáiban élnek. A kobold (goblin) szót általában rájuk alkalmazzák. A napfénytől elpusztulnak. Éjjel-látók. • Mordori orkok: Szauron szolgái, kis termetűek. A fekete urukok  (szolga) gúnynevet használják rájuk. A kiegészítő és támogató harci feladatokat (nyomkövetés, felderítés) általában ők végzik, és kiváló íjászok. Szaglásuk kiváló. • Mordori fekete urukok: Nagyobb termetű ork fajta. Ezek alkotják Szauron katonaságának jelentős részét.  Uruk-hai: A legnagyobb termetű orkok, ezeket Szarumán tenyésztette ki, a fekete urukok és más fajok (egyesek szerint emberek) keresztezéséből. Nagy termetűek. Az egyetlen ork-fajta, amely jól viseli a napfényt. Hatalmas távolságokat képesek pihenés és élelem nélkül megtenni, gyűlöletük Ilúvatar gyermekei iránt még félelmüket is legyőzi. Az ork fajok közül a legerősebbek és legszívósabbak. Íjászként és könnyű- vagy nehézgyalogosként is beválnak, a mordori orkokkal ellentétben inkább az északi emberekéhez hasonló stílusú fegyvereket (nagy tiszafa íjat és pajzsot, ork-szablya helyett pedig rövidebb, széles pengéjű, kétélű kardot) viselnek. Tolkien (illetve hobbit és emberi karakterei) a Gyűrűk Urában említenek még ún. fél-orkokat is, ezek valójában emberek, akik arca azonban annyira hasonlít az orkokéra, hogy feltételezhetően ork vér is csörgedezik ereikben. Általában az  (feltételezhetően leginkább Szarumán) kémeiként szolgálnak. Az orkok nyelve Több változata van, minden ork-törzs a saját torz ork-nyelvét beszélni, ezért az orkok is a Közös Nyelvet használják egymás közti érintkezésre (amelyet Tolkien szerint éppolyan rondán beszélnek, mint a magukét). A törzsi ork-nyelvek mind a mordori nyelvből (Fekete beszéd) alakultak ki, a Gyűrű felirata is ezen íródott. A Gyűrű szövegén kívül csak egy-két szó jelentését ismerjük vagy sejtjük orkul: ghash = tűz hai = főnök (?) kapshÅ« = öreg, vénember, Vén , Szarumánt nevezik így snaga = szolga, de a fekete és az uruk-hai fajta orkok orkok megvetően így nevezik a kisebb termetű ork-fajtákat is; tark = gondori ember (átvétel tündéből, ld. quenya nyelven tarkil = númenori ember) uruk = ork hail = indulatszó, hahó! (?) vagy hé! (?) LugbÅ«rz = Sötét Torony golug = nolda, tünde Ezen kívül ismerünk ismeretlen jelentésű ork-szavakat (glob, búbosh, skai, u , bagrong, sha, pushdug), indulatszavakat, illetve ork neveket: (Azog, Bolg, Grisnák, Uglúk, LugdÅ«s, Mauhúr, Ufthak, Hola, Sagrat, Gorbag).